Olyan szó szerinti felemelő érzés a vízben lenni, hátradőlni benne, elmerülni benne, beleolvadni ebbe az egyneműségbe. Azt érezni, hogy testileg is része vagy valami nagy egésznek fantasztikus dolog! Számomra kicsit nehéz megérteni, hogy nem lehet szeretni ezt az érzést!? Az a sejtésem van, hogy aki nem szereti nem tudja, hogy mit nem szeret, mert igazából nem tapasztalta meg a szabadságát. Még nem tanult vele együttműködni, ezért nem tartotta eddig fenn a víz. Minden fenntartás csak együttműködés kérdése! Ez a fajta szabadság hasonlít az élethez és testileg is érezhető. Ha nem tanulsz meg úszni nem tart fenn magán belefulladsz, hát szeresd meg és tanuld meg!
Most idézek magamtól:
"Eleinte nem voltam
csak éltem a világom,
Nem tudtam mi az én
hiányom,
Nem tudtam, nem
éreztem milyen lenni.
Úgy lenni, hogy
szeretni.
Belementem az
ismeretlenbe,
Érzés nélkül
belementem ebbe,
Nem sejtettem mit
tartogathat,
De éreztem, hogy
valamit adhat."
(Részlet a "Lélekig taposni" című versemből )
 |
| Mi nemcsak a földé vagyunk hanem a habokéi is, s bár nincs uszonyunk mégis képesek vagyunk úszni! |
