2018. szeptember 23., vasárnap

Föld és szél

Én vagyok a föld, te vagy a szél, 
Ami olykor viharosan él.
Fekete vagyok és barna
Néhol kietlen vagy éppen termékeny.

Te vagy a szél csak lököd a magokat,
De én vagyok a méh kilököm azokat.
Te vagy a szél ejted a magokat,
S én vagyok a méh megtartom azokat.

Ha a természet szerelem
 Nem a véletlen kell nekem.
Úgy van ahogy akarom,
S akkor mikor kell nagyon!

Bennem kihajtott egy csipkebokor
Elszárította már a nyár.
Az ősz is múlik vörösek a bogyók.
Eljött az ideje, hogy más legyen helyette.

Sújts le villám égesd el,
 Legyen hamuvá, tüntesd el!
A hamu tesz majd puhává
Hogy belém férjen, elférjen...

Hogy mi férhet el és ki férhet el,
Tudom én egy diófa!
Aminek gyökere akkora,
Mint az árnyéka!

Nem, mint a csipkebokornak,
Neki kicsi az árnyéka 
S még meg is csípi a kezet,
Vad, mint az ékezet és az eső.

Tűz piros főzve jó, ehető?
Vagy dió legyen, mint egy agy?
Terebélyes évgyűrűkkel gazdag terméssel?
 Vagy mézes csipkebogyó? 

Választani kell, vagy iker jön el
Csipkebogyó és diófa
A méh tudja, hogy mire éhes.
Érzi, hogy mire képes. 

Csoda, hogyha épp képes,
S a képtelenség talán halál.
Nem adja azt ami kár.
A hal nem áll csak úszik.

Néha fel kell áldozni egy csipkebokort,
Megköveteli a természet
S ami nem lesz enyészet
Az előbb utóbb kizöldül!

Fekete föld lettem a haragtól,
Néma szél lettél a haragomtól.
Fújsz, mint a vihar,
De gyengéd szellő is lehetsz.

Tudom mikor vagy önmagad,
mert akkor dobban a szívem,
Mikor megérzem a szellő simogat
Barna vagyok akkor nem fekete!

Puha vagyok akkor nem kemény
Elfogadlak akkor van remény.
Szeretem akkor a lágy esőt.
Engedem, hogy zuhogjon a repdeső.

Nem tudok a széltől elválni,
Nem is tudok így hát hibázni.
Minden így van elrendelve 
Bennem az orsó el van temetve.

Körbe forog ha meghalok.
Talán fel is támadok.
Vagy újra kikelek,
Amíg mindent el nem rendezek.

Élet vagyok és nem élet
Élek én úgyis, hogy nem élek.
Tudom én azt, hogy nem érzed
Azt sem mikor elvérzek.

Gondozom a fáimat,
Adok amennyit tudok.
S amire nem vagyok képes.
A nap és az eső megteszi.

Én egy helyben vagyok föld.
Te szél vagy keleten s nyugaton.
Könnyű lehet a tánc? Nem tudhatom...
De jó lenne elszállni, s nem mindig csak táplálni!

Nem mindig itt maradni,
Mindig megmaradni
Kemény földnek,
Kiszolgáltatva az esőnek, a napnak és a szélnek.
https://femina.hu/terasz/varazslatos-festmenyek/?token=9727ec66288e94fe4f364aad14f1e1f5