Titkos dal

2015. december 9., szerda

Rejtett álmok

Tudatos álomnak azt az álmot nevezzük, amikor álmunkban rádöbbenünk arra, hogy ez ÁLOM és nem a valóság. let.ucoz.hu

hiába bolyong, lelke még másutt. greentara8.blogspot.com

Tudod-e, hogy rejtett álmok

puttonyával sokat hálok?

De van, hogy nem álmodom,

s olyankor zajjal elnyomom

minden gondolatom.

Lyukas kenyéren kifolyik a méz

ragadós lesz tőle a kéz,

ragadós édes.

Aki nem álmodik

fehérek maradnak az üres lapok.

Az álmok tapadnak,

életben maradnak

hiába ellenkezel.

Engedd, hogy az emelkedés magával vihessen,

hogy a gravitáció felfele mehessen.

Óriásként haladhatsz toronytól toronyig,

korlát nincs csak ajtó és ajtó,

újabb hely ismerős és ismerős,

régi ős felhős s talán fél hős

lehetsz ha akarsz, ha maradsz, ha maradsz.

Álmodban az lehetsz,

aki lenni szeretsz.

De ha az ébredés józanul felpofoz

engedd, hogy a méz csepegjen tovább.

S ha csak a csap csepeg

hadd, hogy játsszon veled

vagy higgy, gondolj amit csak akarsz.

blog.xfree.hu

magic-realism-paintings-rob-gonsalves deluxe.cafeblog.hu

alomfejto-jovendomondo.network.hu

Reggelek, amik meg nem történtek


New day

Reggelek, amik meg nem történtek együtt,

mert nem úgy jött.

Fáj a hiány de mit csinálj ha az élet

nem enged mindent meg.

Ablakomból nézem a tájat

elgondolom a múló éjszakákat,

amikből párat meghitt reggelekre cserélnék.

Valahol félek, hogy a munka, a futás

csak Elmúlás, csak elmúlás!

Elmulasztja a jelent,

s ki tudja mekkora kérdőjelet formál?

Remélem nem csak öregen fog önteni formát,

hanem még ereje tejében.

Nagy Tamás - Elengedés (akril, vászon 30×40)

2015. november 14., szombat

Kurta farkú

Rodney Pike - Mr Bean alias Rowan Atkinson

Vicc, sicc elütöd s kész

azt hiszed ez mindenre elég.

De nem ebből áll a kilométer órád

sokszor szalmaszálon húzzák el a nótád.

Drum bun s jó éccakát az élet,

használd ki amíg éled!

Használd ki mert hamar elszalad

hasznosan éld a napjaidat!

Hiszen gyorsan jön el az alkonyat,

a kuporgós pillanat.

Élj mindig mosolyogva!

Szeress bízva bízva,

s így az élettől megkapod

mindazt mi elmaradott

egykoron visszaadja.

Elrejtőztél a szemem elől

Mindig fejtegettem,

Hogy ki lenne jó nekem,

Rólad nem gondoltam,

Hogy leszel a mindenem.

Esküdtem a szemezésre,

A benyomásra,

De nem benne volt a kutya elásva.

Meglepődtem, nem is hittem,

Mikor észrevettem,

Hogy a tiéd lettem.

Elrejtőztél a szemem elől,

Nem tudtam, hogy téged jelöl

Meg az élet,

De nem bántam meg soha, hogy így lett.

titokzatosversek.blogsopt.com

2015. november 3., kedd

Rohan a világ

Ábrahám Béláné - Csipkebogyó című festménye www.kepafalon.hu

Timelapse Of Clouds Shadow Over Mountain Forest Stock www.shutterstock.com

Piroslik a csipkebogyó a mezőn,

felhők árnyéka pihen az erdőn.

Minden megnyugszik és gyengéden szuszog

a patak vize meg csendesen csobog.

S te fogod a kezem,

s ha eleresztem

tudod, hogy más ez a világ

itt minden szilárd és minden kapható,

mint az Éden kertben.

Itt olvadni lehet a szerelemben.

Játszok s játszol édességes, ékességes

létben elmerülő szerelemmel.

Járunk mi ketten tűzön vízen át,

s látjuk mi ketten a nap sugarát.

De itt sem sétálunk sokat,

mert nincs időnk rohan a világ

s vele rohanunk,

mert nincs időnk rohan a világ

s vele rohanunk.

Mi minden él és mi minden hívogat,

de ebből csak halvány piros szirmokat

mondhatunk a miénknek!

Edvard Munch

The flower was built upon a red circle for the base tonality. Perfectly shaped petals were defined by blocking out the background with paint. www.smk.dk

Kérdezetlen válaszok - ELŐSZÓ

Az élet sok helyzetet tár elénk, amelyek megismétlődhetnek és sokszor átélhetjük őket. Ezekre a helyzetekre nem mindig egyformán reagál az ember, sokszor talán nem is akarjuk azt tenni, amit teszünk, mégis valami furcsa okból kifolyólag megtesszük, s még magunknak sem tudjuk megválaszolni, miért. Minduntalan elkövetjük sajátos hibáinkat, de megbocsátható, ha jóvá is próbáljuk tenni. Az előítéletekről és az ebből adódó megtévesztésről szeretnék írni, ami mindig a látszat miatt van. Az emberek csupa semmiségekről beszélnek, csak felszínes dolgokról, amikor a lélek, a gondolat és a cselekedet történései és miértjei a legizgalmasabb téma lehetne. Ezekről mindig nehéz beszélni, mert bizalmatlanok és gyávák vagyunk önmagunkat adni. Mindig kell legyen egy kis védő burkunk, hogy ne tudjanak kikezdeni, de ez egyeseknél túl vastag.

Az ember jelleme nagyon összetett: sokszor nyitott, máskor zárkózott, de lehet félénk vagy közömbös is. Ezen kívül lehet akár dacos, haragos, büszke, gúnyos, sőt még kőkemény is, de alapvetően mindig sebezhetőek vagyunk. Úgy lenne helyénvaló ha egyszerre lennénk okosak, alázatosak, bölcsek, jóindulatúak és tisztességesek, és ezekre a dolgokra már méltón lehetnénk büszkék is.

A nyitott ember meghallgat mindent és mindenkit, képes újat befogadni, kíváncsi a világra, az emberekre. A zárkózott emberben általában lapul egy kis összeférhetetlenség úgy érzi, hogy önmagát nem tudja másokkal elfogadtatni, megértetni. Ezért is próbálja megkímélni magát a társaságtól. A félénk ember fél a bukásától, nem bízik magában, általában utolsónak szólal meg, szégyenlős, nem tud kibékülni magával.

A közömbös ember nem akar sehová se tartozni, nem érdeklik az emberek, nem nyilvánít véleményt, sőt nem is akarja felfedni, azonosítani magát, azt akarja, hogy soha senki ne ismerje meg őt. Ez a négy viselkedési forma szerintem egyszerre benne van mindenkiben valamilyen formában. Nem hiszem, hogy bármelyikünket lehetne kategorizálni, hiszen mind színesek vagyunk sokan sokfélék. Ezek csupán tulajdonságok, jegyek, viselkedési formák és nem ezek, hanem az érzéseink határoznak meg minket.

Napjainkban a négy viselkedés közül a közömbös viszi a pálmát. Mivel világunkban már az emberek többsége internetről, médiából értesülhet, eligazodhat a világban, lusta, esetleg hanyagolhatónak véli az igazi emberi találkozásokat. Az interneten nem kell szembenézzenek senkivel nyugodtan kimondhatják amit gondolnak, nem fognak rosszalló pillantásokat látni. Az ember sok hasznos dolgot megtud az internet segítségével, de ha a rabjává válik, s csak azon keresztül él, teljesen el fog idegenedni a világtól.

Sokszor vagy nem akarjuk, vagy nem merjük vállalni magunkat, vagy a kettő egy kalapban. De nem csak ez áll a háttérben. Az emberek egyre többet csalódnak a mindennapok történéseiben és leginkább a kapcsolatokban. Ezért indulásból nem adják meg egymásnak az esélyt egy normális kapcsolathoz. Régebben is csalódtak, csak akkoriban kevesebb volt a válás. Ennek több oka is volt, például: eléggé kinézték azt az embert, aki válni akart, megbélyegződött mások szemében; vagy nem akarta elveszteni a vagyonát; vagy gyáva volt válni; vagy mert megpróbálta orvosolni a problémákat és képes volt kompromisszumokat kötni. Ma már egyre kevesebben képesek erre. Ez nem folyamatos megalkuvásokat jelent, hanem egymás életének jobbá tételét és elfogadását. Sajnos van mikor nincs más megoldás, mert egyik vagy másik fél nemhogy jobbá tenné a másik életét, hanem inkább bekebelezi és elszívja.

A közömbös, siető embereknek lényegre törő mondataik vannak, nincs türelmük a részletekhez. A csalódásukat felváltja a beletörődés és a mának élés. Lerí róluk a nekem minden mindegy felfogás. „Miért vigyázzak az életemre, úgysincs értelme! Miért ne igyak, miért ne cigizzek, miért ne drogozzak, miért ne bulizzak?” Mondják azok, akik már nem látják semmiben az értéket. Nem becsülik meg a párkapcsolataikat, ha már valami nem zökkenőmentes, akkor menekülnek. Nem tudnak éretten gondolkozni, mert például nincsenek igazi barátaik akikkel megismerhetnék mi fán terem a szeretet.

Létezik olyan ember is, aki hálás, megelégszik azzal amije van, s megpróbálja magába szívni a világ szép oldalát. Viszont sajnos az emberben néha hiába van ennyi pozitívum, mert az emberek igénytelensége, közömbössége, kiszorítja még őt is, azt sugallják: „ha te is nem vagy olyan, mint mi akkor nem tartozol közénk!”. Az ilyen ember tehát sajnos már kezd kihalni, mert néha már rákényszerül, hogy alkalmazkodjon, asszimilálódjon a Mindegy tömeghez. A Mindegy tömeg alatt értem a felelőtlen, hedonista életmódot élő embereket. De hála Istennek még mindig létezik olyan ember aki nyílt, őszinte és nem akarja elveszíteni önmagát azzal, hogy azt játssza ami nem ő. Az ilyen nyílt ember a szó szoros értelmében zárt kell legyen ahhoz, hogy megőrizze önmagát, ne legyen kikezdhető és ne sodródjon az árral.

Felfordult minden hiába próbálod kihozni a maximumot magadból, mert az nincs értékelve, úgy érzed már semmi nem lehet a tiéd, még az sem amit teljesen magadnak hittél. Hiába, ha nem is adod meg az okot a kételkedésre, úgyis mindenki bizalmatlan marad az utolsó percig, mintha mindenki háborúzna minduntalan. Az elkeseredés már nem csoda ha felüti a fejét, de akkor sem szabad feladni az életünket, hiszen mindannyiunknak megvan a maga kellő szerepe a világban. A verseimben is erre szeretnék rámutatni. Biztatni akarom az embereket, hogy érdemes élni. Egy olyan lelki hangulatvilágot akarok teremteni a verseimmel, amivel meg tudom mutatni egyszerűen, nagyobb művészi eszközök híján is, hogy az élet milyen szép.

A barokk, a régi túldíszített elemek ma már a múlt emlékei. Jó ideje már, hogy a lakberendezők az egyszerű, de mégis praktikus módot választják divatosnak. Ritka az, aki ma kastélyban lakik, igaz lehet sokan megtennék, ha megtehetnék, de legtöbben nem születünk üvegpalotában. Akit ez boldoggá tesz az álmodozzon róla, ezzel nincsen semmi baj. Csak azzal ha álmai élérése érdekében képes eldobni moralitását. Aki tisztességesen éri el azt becsülni lehet. Persze olyan is van, aki el akarja hitetni másokkal, hogy ő márpedig üvegpalotában él. Ne csodálkozzon majd, ha az üveg egyszer eltörik.

Sokan rájöttek már arra, hogy az egyszerű néha több! De vigyázzunk a régiek igényességére is, ne egyszerűsítsünk le mindent. Ezért szeretem a vintaget, mert a múlt század kifinomultsága és a mostani egyszerűsége egyensúlyt teremt. Minden téren így lenne jó, ha a régi dolgok és a jelen ötvöznék egymást. A képzőművészetben kialakultak már az egyéni, sajátos életérzések képbeli kimutatása, és az emberek még mindig kíváncsian várják az újakat. Hiszen a szépség látványában és annak formáiban mindenki gyönyörködni akar.

Ősrégi gondolatok és érzések jönnek fel újra meg újra, reinkarnálódnak amíg ki nem beszéljük őket. Csak sajnos a többség hallgat ezzel, de nyitottak kéne legyünk hiszen ha alapból elítélünk valamit, akkor sosem láthatjuk meg annak az igaz voltát.

Én nem mondom azt, hogy a nagy fal és a festői mennyezetek engem nem gyönyörködtetnek, de inkább az nekem a szép: ami egyszerű, meseszerű, néha sivár, de mégis életünk nagy vára. Nekem épp attól szép és egyszerű az életem, mert nem élek nagy falak között.