 |
| gif cute lights life Cool hippie hipster follow back indie street Grunge city acid peace bohemian |
Az utcákat járja valami ami nem talány,
a neve: magány.
Üres utcákat rója és nincsen szószólója,
kétféle ember az osztozója.
Az egyik szól kínjában, izgága bolondos
a legtöbben azt mondják rá ő a fő kolompos.
A másik hallgat csendben, nem is veszik észre,
senki sem tudja, hogy mi jár az eszébe.
Egyik sem fő ahogy a másik sem,
nincs is vezető ahogy bíró sem.
Mi tudjuk azt, hogy mi kéne legyen,
mi kéne mivel elegyedjen.
Működik a kémia a pozitívat és a negatívat
vonzza és taszítja.
De a tér légüres ég és hűl
és a résen ki ül?
Ki az ki látja és ott van a tévedésen?
Kulcslyukakon és ölelésen?
Talán minden élesre be van állítva,
s ami fordul az fordul pontosan számolva.
Mind fordulunk benne rendhagyón elegyedve,
s mormogunk nagyokat, mint a medve.
Valaki jár, mint a medve
cammog és zajt csap
elkeseredve.
De van, hogy lassan lépked,
hogy nehogy felébredj.
Vagy félnek tőle vagy észre sem veszik,
magánynak hívják, de sokan becézgetik.
A medve magányos, erős ő de álmos.
Folyton csak aludna, a barlang az odúja.
Onnan ki nem jön csak tavasszal,
mikor az ébredés hívó szava száll.
