2018. október 15., hétfő

Meg ne bántsd!

Jön a nagy lelkesedésével
Megremegnek a polcokon a piák.
Megijednek, hogy hová lesznek.
De kérlek hagyjuk meg a díját!

Hagyni kell mindenkinek,
El kell hallgatni a naiv éneket.
Akinek nem tetszik be lehet fogni a füleket.
Ne törj meg egy töretlen hitet!

Van aki csak az Ibolyát látta,
S valljuk be mi sem láttunk még azon túl
Ahol nem túr a malac sem
Csak jókat eszik, mint az úr.

A naivot inkább csak félrehívd,
Vagy ha nem akkor tapsold.
Ne legyél élesen nevető,
Csak szolid, szelíd kedvelő.

Az üres nagyképűt
már megtöltheted szóval,
De kár a harcért, a kevésért
Nem érdemes nagy kapunak menni!

Megbánod egyszer ha kegyetlen leszel,
Meg ne bántsd!
Egyetlenkedj, amit kevés kegy tesz!
Legyél piros meggy, savanyú édes!

Kígyót, békát ne dobálj,
Mert nálad is megvan a homály.
S amit nem látsz áttetszik rajtad,
Meztelen vagy te is szégyellni való.

Ruhát kell venni és fel kell öltözni,
Ilyen esetekben közönyös maradni.
Inkább tedd magad hülyének,
S aki elhiszi nem jár a végére.

MEZEI OTTÓ: KOVÁSZNAI GYÖRGY


2018. szeptember 23., vasárnap

Föld és szél

Én vagyok a föld, te vagy a szél, 
Ami olykor viharosan él.
Fekete vagyok és barna
Néhol kietlen vagy éppen termékeny.

Te vagy a szél csak lököd a magokat,
De én vagyok a méh kilököm azokat.
Te vagy a szél ejted a magokat,
S én vagyok a méh megtartom azokat.

Ha a természet szerelem
 Nem a véletlen kell nekem.
Úgy van ahogy akarom,
S akkor mikor kell nagyon!

Bennem kihajtott egy csipkebokor
Elszárította már a nyár.
Az ősz is múlik vörösek a bogyók.
Eljött az ideje, hogy más legyen helyette.

Sújts le villám égesd el,
 Legyen hamuvá, tüntesd el!
A hamu tesz majd puhává
Hogy belém férjen, elférjen...

Hogy mi férhet el és ki férhet el,
Tudom én egy diófa!
Aminek gyökere akkora,
Mint az árnyéka!

Nem, mint a csipkebokornak,
Neki kicsi az árnyéka 
S még meg is csípi a kezet,
Vad, mint az ékezet és az eső.

Tűz piros főzve jó, ehető?
Vagy dió legyen, mint egy agy?
Terebélyes évgyűrűkkel gazdag terméssel?
 Vagy mézes csipkebogyó? 

Választani kell, vagy iker jön el
Csipkebogyó és diófa
A méh tudja, hogy mire éhes.
Érzi, hogy mire képes. 

Csoda, hogyha épp képes,
S a képtelenség talán halál.
Nem adja azt ami kár.
A hal nem áll csak úszik.

Néha fel kell áldozni egy csipkebokort,
Megköveteli a természet
S ami nem lesz enyészet
Az előbb utóbb kizöldül!

Fekete föld lettem a haragtól,
Néma szél lettél a haragomtól.
Fújsz, mint a vihar,
De gyengéd szellő is lehetsz.

Tudom mikor vagy önmagad,
mert akkor dobban a szívem,
Mikor megérzem a szellő simogat
Barna vagyok akkor nem fekete!

Puha vagyok akkor nem kemény
Elfogadlak akkor van remény.
Szeretem akkor a lágy esőt.
Engedem, hogy zuhogjon a repdeső.

Nem tudok a széltől elválni,
Nem is tudok így hát hibázni.
Minden így van elrendelve 
Bennem az orsó el van temetve.

Körbe forog ha meghalok.
Talán fel is támadok.
Vagy újra kikelek,
Amíg mindent el nem rendezek.

Élet vagyok és nem élet
Élek én úgyis, hogy nem élek.
Tudom én azt, hogy nem érzed
Azt sem mikor elvérzek.

Gondozom a fáimat,
Adok amennyit tudok.
S amire nem vagyok képes.
A nap és az eső megteszi.

Én egy helyben vagyok föld.
Te szél vagy keleten s nyugaton.
Könnyű lehet a tánc? Nem tudhatom...
De jó lenne elszállni, s nem mindig csak táplálni!

Nem mindig itt maradni,
Mindig megmaradni
Kemény földnek,
Kiszolgáltatva az esőnek, a napnak és a szélnek.
https://femina.hu/terasz/varazslatos-festmenyek/?token=9727ec66288e94fe4f364aad14f1e1f5


2018. augusztus 8., szerda

Veszekedés






Szántó Piroska: A Hold árnyéka (1947, papír, pasztell, 59 x 93 cm)
A tegnap esti sorozatlövésből ez csepegett le. Most nem volt sorozat csak sorozatlövés a torok lőtt ki egy párat. Nem a török mondom nem néztem ma, a torok lőtt te! Remélem ez olyan savó amiből még lehet orda. Az agyamra ment a szóda amit nem ittam meg.
Szóval fogadjátok nagy nagy szeretettel eme becses édességet ami savanyúság!
De a félrebeszélést félretéve most ne nézzetek félre hanem pont ide.
Következik az éppen nem kő dobálás, mert ugye nem kell kődobálás? Már annyira nem durvulunk mna.

Hazajön a munkából
És nyájasan hozzám vágja:
Veszek édes a türelmedből?
Utólagos engedelmeddel persze!

Hogyne drágam olyan szívesen adok.
Persze van sanaxom is,
Veszek be én is de te is vegyél be.
Az eszem megeszi és veszi, bár nem eladó.

Anélkül, hogy eladnám ő veszi,
S olyan édes! Képzelheted elragadó!
Szamárság a bocskorság
Bunkós bottal simogatnám.

Mi kínoz, hogy jó agrár helyett
Agresszív vagy nóta mellett?
Nem szívsz, csak hívsz és szidsz
Nincs idő a pssztre, mert mindenki lép le.

Hamar hamar kiabálom
A bánatom ordibálom
Szerencsémre a szomszédsereg
Nem nagy sereg és néha van itthon.

Jó, hogy egyet értünk abban,
Hogy nem értünk egyet.
Szerencsére a mérleg
Sokat nem billeg.

Képzeld el ha a levegőbe maradna az egyikünk?!
De minek ide fél boldogság?
Nem jut nem engedi a súly: az igazság!
Mindketten lent vagyunk, egyszerre fent hogyan?

Veszek édes
Vegyél adom.
Ha nem adnám is vennéd!
Te édes, ez nem édes!

Savanyú biza!
Gyere csak Iza!
Sózzál még rajta
Akkor már inkább sós legyen!



2018. március 21., szerda

Megszületett!

Amanda Greavette

Ghislaine Howard- The maternity unit

Kádban, meleg vízben merültem el
S te bennem, ellágyítottalak!
S te, mint vízöntő mikor kiszálltam
Vizet öntöttél alám.

Csend volt, nyugalom
vártam, hogy jön-e a rengés, a fájdalom?
Nem jött!
Megengedett felkészülni a sajgó nyílalásokra.
Á szóval jönni akarsz, akkor megnyílok
Amennyire csak bírok.

Lélegeztem, tartottam a lelket magamban,
Egyengettem a fájdalmat ahogy tudtam.
Aztán, mint menydörgés erősen rikoltottam
Mert szinte ketté nyíltam akár a föld.
Kitörtél belőlem, mint égető, vörös vulkán,
S elöntött a forró boldogság!

Közben és ezelőtt pedig csak remegtem,
Mint egy széttépázott falevél.
Lábaim önkívületben reszkettek
A kontrol teljesen elveszett
S aztán végre megszületett,
S megint utórezgésként minden beleremegett!
Amanda Greavette


2018. január 26., péntek

Bizalom

Hinni akarok, lehet te is hinni akarsz.
De nem tudok hinni, mert nem ismerlek.
Sértő, hogy nem hiszel és neked is, hogy én sem,
De az élet ilyen!
A bizalom tégla halom amit közösen kell epíteni.
Istenem ha lehet alapja hagyd, hogy felépüljön,
De ha csak az egyik fél építi akkor rombold le!
Ne hagyd Istenem, hogy ekkora halom hullhasson valaki fejére, a téglák olykor agyon is üthetnek.
Örökre összeomolhat egy ház egy tulajdonos háza, egy haza, a bizalom!
Láttam már olyat aki ebbe halt bele,
Mert tehetetlenné tette a sors keze.
Megbocsájtok mindenkinek,
A harag csak mérges kígyóvá tenne.
Óvatos vagyok csupán, nem felelőtlen!
Tudom az óvatosság nem bizalom
Mert azt ki kell érdemelni,
Ezt csak az nyerheti el aki időt szán rá.
És az idő még nem elég a kötődés is fel kell villanjon meg az összes többi!

2017. június 10., szombat

Ének éneke (Részlet)



Lakozik bennem egy erő
Mi azt hiszi bármit elérhet.
Lakozik bennem egy felhő,
Ami gyakran beborul s könnyet ont.

                  ...

Bennem  ének vannak,
Többen vagyunk.
Halak vagyunk!
Halak, akik úsznak
Éneket dalolnak.

Nem a lábunkon járunk,
Azok csak vannak és visznek.
Valójában megfoghatalanok vagyunk
Kicsúszunk mindenki kezéből.
Minket csak nézni lehet.
Aki kifog azt mondjuk dobj visssza
Inkább kívánj valamit.
4ever.eu/rajzolt/kezzel-rajzolt/halak-217342