2018. augusztus 8., szerda

Veszekedés






Szántó Piroska: A Hold árnyéka (1947, papír, pasztell, 59 x 93 cm)
A tegnap esti sorozatlövésből ez csepegett le. Most nem volt sorozat csak sorozatlövés a torok lőtt ki egy párat. Nem a török mondom nem néztem ma, a torok lőtt te! Remélem ez olyan savó amiből még lehet orda. Az agyamra ment a szóda amit nem ittam meg.
Szóval fogadjátok nagy nagy szeretettel eme becses édességet ami savanyúság!
De a félrebeszélést félretéve most ne nézzetek félre hanem pont ide.
Következik az éppen nem kő dobálás, mert ugye nem kell kődobálás? Már annyira nem durvulunk mna.

Hazajön a munkából
És nyájasan hozzám vágja:
Veszek édes a türelmedből?
Utólagos engedelmeddel persze!

Hogyne drágam olyan szívesen adok.
Persze van sanaxom is,
Veszek be én is de te is vegyél be.
Az eszem megeszi és veszi, bár nem eladó.

Anélkül, hogy eladnám ő veszi,
S olyan édes! Képzelheted elragadó!
Szamárság a bocskorság
Bunkós bottal simogatnám.

Mi kínoz, hogy jó agrár helyett
Agresszív vagy nóta mellett?
Nem szívsz, csak hívsz és szidsz
Nincs idő a pssztre, mert mindenki lép le.

Hamar hamar kiabálom
A bánatom ordibálom
Szerencsémre a szomszédsereg
Nem nagy sereg és néha van itthon.

Jó, hogy egyet értünk abban,
Hogy nem értünk egyet.
Szerencsére a mérleg
Sokat nem billeg.

Képzeld el ha a levegőbe maradna az egyikünk?!
De minek ide fél boldogság?
Nem jut nem engedi a súly: az igazság!
Mindketten lent vagyunk, egyszerre fent hogyan?

Veszek édes
Vegyél adom.
Ha nem adnám is vennéd!
Te édes, ez nem édes!

Savanyú biza!
Gyere csak Iza!
Sózzál még rajta
Akkor már inkább sós legyen!



2018. március 21., szerda

Megszületett!

Amanda Greavette

Ghislaine Howard- The maternity unit

Kádban, meleg vízben merültem el
S te bennem, ellágyítottalak!
S te, mint vízöntő mikor kiszálltam
Vizet öntöttél alám.

Csend volt, nyugalom
vártam, hogy jön-e a rengés, a fájdalom?
Nem jött!
Megengedett felkészülni a sajgó nyílalásokra.
Á szóval jönni akarsz, akkor megnyílok
Amennyire csak bírok.

Lélegeztem, tartottam a lelket magamban,
Egyengettem a fájdalmat ahogy tudtam.
Aztán, mint menydörgés erősen rikoltottam
Mert szinte ketté nyíltam akár a föld.
Kitörtél belőlem, mint égető, vörös vulkán,
S elöntött a forró boldogság!

Közben és ezelőtt pedig csak remegtem,
Mint egy széttépázott falevél.
Lábaim önkívületben reszkettek
A kontrol teljesen elveszett
S aztán végre megszületett,
S megint utórezgésként minden beleremegett!
Amanda Greavette


2018. január 26., péntek

Bizalom

Hinni akarok, lehet te is hinni akarsz.
De nem tudok hinni, mert nem ismerlek.
Sértő, hogy nem hiszel és neked is, hogy én sem,
De az élet ilyen!
A bizalom tégla halom amit közösen kell epíteni.
Istenem ha lehet alapja hagyd, hogy felépüljön,
De ha csak az egyik fél építi akkor rombold le!
Ne hagyd Istenem, hogy ekkora halom hullhasson valaki fejére, a téglák olykor agyon is üthetnek.
Örökre összeomolhat egy ház egy tulajdonos háza, egy haza, a bizalom!
Láttam már olyat aki ebbe halt bele,
Mert tehetetlenné tette a sors keze.
Megbocsájtok mindenkinek,
A harag csak mérges kígyóvá tenne.
Óvatos vagyok csupán, nem felelőtlen!
Tudom az óvatosság nem bizalom
Mert azt ki kell érdemelni,
Ezt csak az nyerheti el aki időt szán rá.
És az idő még nem elég a kötődés is fel kell villanjon meg az összes többi!

2017. június 10., szombat

Ének éneke (Részlet)



Lakozik bennem egy erő
Mi azt hiszi bármit elérhet.
Lakozik bennem egy felhő,
Ami gyakran beborul s könnyet ont.

                  ...

Bennem  ének vannak,
Többen vagyunk.
Halak vagyunk!
Halak, akik úsznak
Éneket dalolnak.

Nem a lábunkon járunk,
Azok csak vannak és visznek.
Valójában megfoghatalanok vagyunk
Kicsúszunk mindenki kezéből.
Minket csak nézni lehet.
Aki kifog azt mondjuk dobj visssza
Inkább kívánj valamit.
4ever.eu/rajzolt/kezzel-rajzolt/halak-217342

2017. április 8., szombat

ÁRUCIKK

Egyszer egy író azt mondta,
Hogy megtisztelt valakit a köszönésével,
Valakit aki a testét árulta.
Tudni lehet az ilyen emberekről, hogy hamar kimondják amit éreznek, mert szó szerint kendőzetlenül élnek.

Meg is kérdezte kendőzetlenül:
-Uram ön miért köszönt nekem?
-Azon egyszerű okból mivel mi nagyon hasonlìtunk!
-Miben tud hasonlítani egy prostituált egy ìróra?
-Abban, hogy mindkettő árulja magát. Maga a testét, én a lelkem.


Azt mondják a jó kislányok naplót vezetnek, a rosszaknak nincs naplójuk. Nekem volt naplóm de nem tudtam vezetni. Még nem tudok vezetni sem naplót sem autót. Látom a hasznát és a fene nagy értelmét, de mégis átadom másnak a kulcsot.
Én írok de én sem tudom, hogy az árú amit mások szeme elé bocsájtok ajándék vagy árulás? Mert nem tudhatom, hogyan reagálnak rá!
Nem tudom csak az ihlet hívja én meg kiegészítem, majd hagyom, hogy menjen.
Nem vagyok több, de kevesebb sem.
Mindenki ugyanolyan megtisztelni, köszönni mindenkinek lehet és ér is.

Egy felelősségteljes eladó nem tudhatja hogy az árucikkje amit árura bocsájt romlott, másképpen nem tenné ki.
Ha kárhozott szavakat írtam vagy írni fogok tudd, hogy sosem akartam mást csak levinni a völgybe és felmenni a hegyre.

Ja és a következő beszélgetés nem történt meg de akár meg is történhetett volna a prostituált és az író között.
- Aki semmit sem árul sem a testét sem a lelkét, sem az elméjét, sem a tárgyait az általában a másik embert árulja el.
Ezt bármelyikük mondhatta volna, mert bölcsesség mindenkiben lehet.

Viszont legyünk őszinték akárhogy is árulunk meg piacolunk takargatni is kell ám néhány portékát.

2016. december 20., kedd

Valahol a változás is állandó





Valahol a változás is állandó,
körbe forgó földgolyó.
Holnap megint reggel lesz,
utána meg megint éjszaka.

Én sem változtam meg csak átalakultam.
Mindig azok maradunk, akik voltunk.
Vannak dolgok amiket felszedünk,
olyanok is amiket levetünk.

Sose essünk az idéglenesség csapdájába,
mert annak az állandóság lesz a neve.
Ha lehet inkább alakuljunk,
gyúrjunk rá, hogy formálódjunk.
Legyünk színes plasztelinek
ne berozsdázott konzervek!