Titkos dal: december 2016

2016. december 20., kedd

Valahol a változás is állandó

Valahol a változás is állandó,

körbe forgó földgolyó.

Holnap megint reggel lesz,

utána meg megint éjszaka.

Én sem változtam meg csak átalakultam.

Mindig azok maradunk, akik voltunk.

Vannak dolgok amiket felszedünk,

olyanok is amiket levetünk.

Sose essünk az idéglenesség csapdájába,

mert annak az állandóság lesz a neve.

Ha lehet inkább alakuljunk,

gyúrjunk rá, hogy formálódjunk.

Legyünk színes plasztelinek

ne berozsdázott konzervek!

Angyalok

www.mymodernmet.com- Pinar's Posts - My Modern Met

Tudom, hogy nehéz az élet

sokan vágnak fancsali képet,

de lehetünk angyalok

kik gyalog érnek el mérföldköveket,

miket autóval észre sem vesznek.

Angyalok kik a földre születtek,

angyalok akik el nem feledtek

soha semmi múltat,

beitta a tudat

azt mit mások a feledésbe kergetnek,

megtagadva hol születtek.

Az igazi angyalok nem szégyellik ha a sarkuk süllyed a sárban

kihúzzák és mennek bátran

az élet göröngyös mezején.

Az igazi angyalok mindig tovaszállnak

ha a sodró viharok a szárnyaikra pályáznak.

Az igazi angyalok keményen gályáznak

nem a luxus és unalom kádjában áznak.

Az igazi angyaloknak szárnya a remény,

szívük a kedély, eszük a lelemény,

kezük a mindenük, a teremtő gyümölcsük.

A painting of three women carrying baskets, standing and waiting for something ahead. cnx.org

Cameron's portrait of two women carrying rakes to the hay is even further from the realism of rural work. Like the two impressionist works by Dessar, ... www.hayinart.com

Edward Hopper - Girl at a Sewing Machine (1921)

Egy testvér

Papageorgiu Andrea - Testvérek

Egy testvér, egy testvér

ahol a vér és a lélek

külön-külön küzd meg,

s megáll a küszöbön veled,

s mutat az ujjával a horizont felé

egy jövő elé,

mit kíváncsi szél fúj a háztetők mögé.

Lehetünk külön, lehetünk együtt

minket úgyis az éter összeköt.

Történjen bárhogy

ha lehet úgy ahogy várod,

de mindig tudd, hogy én itt vagyok neked.

Nem kell, hogy felhívj, nem kell, hogy írj

én ismerlek és tudni fogom a jelet,

ahogyan az órát ismeri a napkelet és a napnyugat.

Egyedül

Hiába vagyunk egy családban

hiába vagyunk barátok közt

kibomlunk úgyis minden kar öleléséből.

Végül mindig annyit veszünk észre, hogy magunkra maradtunk:

a kétségben, a zuhanásban, a szépségben, az emelkedésben.

Annyi minden körül vesz de el vagyunk hagyatva

úgy mint egy tű a szénakazalban.

Akkora a határ és akkora a világ

s benne minduntalan millió hang kiállt.

Azt kérdezzük hol van a társ melyet teremtett

a mindenható Isten.

Lehet, hogy mellettünk van,

de nem tudjuk érezni.

Lehet, hogy megismertük,

de nem tudjuk fékezni az állandó keresést.

De gondolom ha megtaláltuk volna

bizonyosságot éreznénk, s nem ürességet.

Összetartozást éreznénk,

s nem különböző játszmákat

amiket játszani kell,

különben valaki nyer és így is úgy is valaki veszít.

Michelangelo - Ádám teremtése

Szerelmes vagyok az életbe

Queen Anne's Lace Matted Print - of original painting by Scott Harding of female figure walking through landscape of flowers www.etsy.com

Ittam én valamit

vagy csak egy illat volt?

Nem tudom mi történt,

de szerelmes lettem azt hiszem.

A nyár virágai a lábam előtt hevernek,

úgy érzem felemelnek,

kedvesen melengetnek.

Az árnyékban a fűszálak nyugodt táncot járnak,

ahogy a szél derűsen fúj a napsugárban.

A felhők fodros, babos ruhájuk maguk után húzzák,

s a mezőn is vígan rúgják a bárányok a földet.

Minden összejátszik cinkosok a kedvemmel

s egyszerre hallom a ritmusokat a szívemben.

Kalapálnak egy ünnepélyes dallamot,

s tücskök citerája felett a pillangók szabadon szállnak.

Elbágyadtan lefekszem egy fa alá,

levelei suttognak már ők is álmodják álmomat.

Néha szerelmes vagyok, néha szerelmes vagyok az életbe

utam elkísér, utam elkísér, hogy megízleljem.

Néha szerelmes vagyok, néha szerelmes vagyok az életbe

utam elkísér, utam elkísér az erdejébe.

Reflections Spring, Lambing Season, England, green grass, jumping, joy lambs

painting of Clouds, Moon and Snow. shiftinglight.com

Butterfly Painting PSP wallpapers www.hdiphonewallpapers.us

blog.xfree.hu

Kérdezetlen válaszok - ELŐSZÓ

Az élet sok helyzetet tár elénk, amelyek megismétlődhetnek és sokszor átélhetjük őket. Ezekre a helyzetekre nem mindig egyformán reagál az ember, sokszor talán nem is akarjuk azt tenni, amit teszünk, mégis valami furcsa okból kifolyólag megtesszük, s még magunknak sem tudjuk megválaszolni, miért. Minduntalan elkövetjük sajátos hibáinkat, de megbocsátható, ha jóvá is próbáljuk tenni. Az előítéletekről és az ebből adódó megtévesztésről szeretnék írni, ami mindig a látszat miatt van. Az emberek csupa semmiségekről beszélnek, csak felszínes dolgokról, amikor a lélek, a gondolat és a cselekedet történései és miértjei a legizgalmasabb téma lehetne. Ezekről mindig nehéz beszélni, mert bizalmatlanok és gyávák vagyunk önmagunkat adni. Mindig kell legyen egy kis védő burkunk, hogy ne tudjanak kikezdeni, de ez egyeseknél túl vastag.

Az ember jelleme nagyon összetett: sokszor nyitott, máskor zárkózott, de lehet félénk vagy közömbös is. Ezen kívül lehet akár dacos, haragos, büszke, gúnyos, sőt még kőkemény is, de alapvetően mindig sebezhetőek vagyunk. Úgy lenne helyénvaló ha egyszerre lennénk okosak, alázatosak, bölcsek, jóindulatúak és tisztességesek, és ezekre a dolgokra már méltón lehetnénk büszkék is.

A nyitott ember meghallgat mindent és mindenkit, képes újat befogadni, kíváncsi a világra, az emberekre. A zárkózott emberben általában lapul egy kis összeférhetetlenség úgy érzi, hogy önmagát nem tudja másokkal elfogadtatni, megértetni. Ezért is próbálja megkímélni magát a társaságtól. A félénk ember fél a bukásától, nem bízik magában, általában utolsónak szólal meg, szégyenlős, nem tud kibékülni magával.

A közömbös ember nem akar sehová se tartozni, nem érdeklik az emberek, nem nyilvánít véleményt, sőt nem is akarja felfedni, azonosítani magát, azt akarja, hogy soha senki ne ismerje meg őt. Ez a négy viselkedési forma szerintem egyszerre benne van mindenkiben valamilyen formában. Nem hiszem, hogy bármelyikünket lehetne kategorizálni, hiszen mind színesek vagyunk sokan sokfélék. Ezek csupán tulajdonságok, jegyek, viselkedési formák és nem ezek, hanem az érzéseink határoznak meg minket.

Napjainkban a négy viselkedés közül a közömbös viszi a pálmát. Mivel világunkban már az emberek többsége internetről, médiából értesülhet, eligazodhat a világban, lusta, esetleg hanyagolhatónak véli az igazi emberi találkozásokat. Az interneten nem kell szembenézzenek senkivel nyugodtan kimondhatják amit gondolnak, nem fognak rosszalló pillantásokat látni. Az ember sok hasznos dolgot megtud az internet segítségével, de ha a rabjává válik, s csak azon keresztül él, teljesen el fog idegenedni a világtól.

Sokszor vagy nem akarjuk, vagy nem merjük vállalni magunkat, vagy a kettő egy kalapban. De nem csak ez áll a háttérben. Az emberek egyre többet csalódnak a mindennapok történéseiben és leginkább a kapcsolatokban. Ezért indulásból nem adják meg egymásnak az esélyt egy normális kapcsolathoz. Régebben is csalódtak, csak akkoriban kevesebb volt a válás. Ennek több oka is volt, például: eléggé kinézték azt az embert, aki válni akart, megbélyegződött mások szemében; vagy nem akarta elveszteni a vagyonát; vagy gyáva volt válni; vagy mert megpróbálta orvosolni a problémákat és képes volt kompromisszumokat kötni. Ma már egyre kevesebben képesek erre. Ez nem folyamatos megalkuvásokat jelent, hanem egymás életének jobbá tételét és elfogadását. Sajnos van mikor nincs más megoldás, mert egyik vagy másik fél nemhogy jobbá tenné a másik életét, hanem inkább bekebelezi és elszívja.

A közömbös, siető embereknek lényegre törő mondataik vannak, nincs türelmük a részletekhez. A csalódásukat felváltja a beletörődés és a mának élés. Lerí róluk a nekem minden mindegy felfogás. „Miért vigyázzak az életemre, úgysincs értelme! Miért ne igyak, miért ne cigizzek, miért ne drogozzak, miért ne bulizzak?” Mondják azok, akik már nem látják semmiben az értéket. Nem becsülik meg a párkapcsolataikat, ha már valami nem zökkenőmentes, akkor menekülnek. Nem tudnak éretten gondolkozni, mert például nincsenek igazi barátaik akikkel megismerhetnék mi fán terem a szeretet.

Létezik olyan ember is, aki hálás, megelégszik azzal amije van, s megpróbálja magába szívni a világ szép oldalát. Viszont sajnos az emberben néha hiába van ennyi pozitívum, mert az emberek igénytelensége, közömbössége, kiszorítja még őt is, azt sugallják: „ha te is nem vagy olyan, mint mi akkor nem tartozol közénk!”. Az ilyen ember tehát sajnos már kezd kihalni, mert néha már rákényszerül, hogy alkalmazkodjon, asszimilálódjon a Mindegy tömeghez. A Mindegy tömeg alatt értem a felelőtlen, hedonista életmódot élő embereket. De hála Istennek még mindig létezik olyan ember aki nyílt, őszinte és nem akarja elveszíteni önmagát azzal, hogy azt játssza ami nem ő. Az ilyen nyílt ember a szó szoros értelmében zárt kell legyen ahhoz, hogy megőrizze önmagát, ne legyen kikezdhető és ne sodródjon az árral.

Felfordult minden hiába próbálod kihozni a maximumot magadból, mert az nincs értékelve, úgy érzed már semmi nem lehet a tiéd, még az sem amit teljesen magadnak hittél. Hiába, ha nem is adod meg az okot a kételkedésre, úgyis mindenki bizalmatlan marad az utolsó percig, mintha mindenki háborúzna minduntalan. Az elkeseredés már nem csoda ha felüti a fejét, de akkor sem szabad feladni az életünket, hiszen mindannyiunknak megvan a maga kellő szerepe a világban. A verseimben is erre szeretnék rámutatni. Biztatni akarom az embereket, hogy érdemes élni. Egy olyan lelki hangulatvilágot akarok teremteni a verseimmel, amivel meg tudom mutatni egyszerűen, nagyobb művészi eszközök híján is, hogy az élet milyen szép.

A barokk, a régi túldíszített elemek ma már a múlt emlékei. Jó ideje már, hogy a lakberendezők az egyszerű, de mégis praktikus módot választják divatosnak. Ritka az, aki ma kastélyban lakik, igaz lehet sokan megtennék, ha megtehetnék, de legtöbben nem születünk üvegpalotában. Akit ez boldoggá tesz az álmodozzon róla, ezzel nincsen semmi baj. Csak azzal ha álmai élérése érdekében képes eldobni moralitását. Aki tisztességesen éri el azt becsülni lehet. Persze olyan is van, aki el akarja hitetni másokkal, hogy ő márpedig üvegpalotában él. Ne csodálkozzon majd, ha az üveg egyszer eltörik.

Sokan rájöttek már arra, hogy az egyszerű néha több! De vigyázzunk a régiek igényességére is, ne egyszerűsítsünk le mindent. Ezért szeretem a vintaget, mert a múlt század kifinomultsága és a mostani egyszerűsége egyensúlyt teremt. Minden téren így lenne jó, ha a régi dolgok és a jelen ötvöznék egymást. A képzőművészetben kialakultak már az egyéni, sajátos életérzések képbeli kimutatása, és az emberek még mindig kíváncsian várják az újakat. Hiszen a szépség látványában és annak formáiban mindenki gyönyörködni akar.

Ősrégi gondolatok és érzések jönnek fel újra meg újra, reinkarnálódnak amíg ki nem beszéljük őket. Csak sajnos a többség hallgat ezzel, de nyitottak kéne legyünk hiszen ha alapból elítélünk valamit, akkor sosem láthatjuk meg annak az igaz voltát.

Én nem mondom azt, hogy a nagy fal és a festői mennyezetek engem nem gyönyörködtetnek, de inkább az nekem a szép: ami egyszerű, meseszerű, néha sivár, de mégis életünk nagy vára. Nekem épp attól szép és egyszerű az életem, mert nem élek nagy falak között.