ÁRUCIKK

Egyszer egy író azt mondta,
Hogy megtisztelt valakit a köszönésével,
Valakit aki a testét árulta.
Tudni lehet az ilyen emberekről, hogy hamar kimondják amit éreznek, mert szó szerint kendőzetlenül élnek.

Meg is kérdezte kendőzetlenül:
-Uram ön miért köszönt nekem?
-Azon egyszerű okból mivel mi nagyon hasonlìtunk!
-Miben tud hasonlítani egy prostituált egy ìróra?
-Abban, hogy mindkettő árulja magát. Maga a testét, én a lelkem.


Azt mondják a jó kislányok naplót vezetnek, a rosszaknak nincs naplójuk. Nekem volt naplóm de nem tudtam vezetni. Még nem tudok vezetni sem naplót sem autót. Látom a hasznát és a fene nagy értelmét, de mégis átadom másnak a kulcsot.
Én írok de én sem tudom, hogy az árú amit mások szeme elé bocsájtok ajándék vagy árulás? Mert nem tudhatom, hogyan reagálnak rá!
Nem tudom csak az ihlet hívja én meg kiegészítem, majd hagyom, hogy menjen.
Nem vagyok több, de kevesebb sem.
Mindenki ugyanolyan megtisztelni, köszönni mindenkinek lehet és ér is.

Egy felelősségteljes eladó nem tudhatja hogy az árucikkje amit árura bocsájt romlott, másképpen nem tenné ki.
Ha kárhozott szavakat írtam vagy írni fogok tudd, hogy sosem akartam mást csak levinni a völgybe és felmenni a hegyre.

Ja és a következő beszélgetés nem történt meg de akár meg is történhetett volna a prostituált és az író között.
- Aki semmit sem árul sem a testét sem a lelkét, sem az elméjét, sem a tárgyait az általában a másik embert árulja el.
Ezt bármelyikük mondhatta volna, mert bölcsesség mindenkiben lehet.

Viszont legyünk őszinték akárhogy is árulunk meg piacolunk takargatni is kell ám néhány portékát.