Titkos dal

2016. december 20., kedd

Alma

Painting by Ksenija Pecaric titled The Apple Tree, created in 2008

Red Apple on Tree Fine Art Painting, Still Life, Red Painting, Red Fine -www.etsy.com

A szemem mögött üres, monoton hang kiállt,

nem mond semmit, mert tudja a némaság.

A szél az üzeni most még nem jön semmi.

Várni kell, várni kell

de csak az jön amire nem vársz.

Gyűrött levelen taposok

jaj nincs csak recsegés, ropogás.

Csendes az elmúlás.

Az alma piros, de meg kell fagynia,

mert magasan van oda nem ér fel senki sem.

Próbálták, de nem érték el, nem érték el

vagy nem értékelték eléggé, eléggé.

A furulya sír ez most a menedék

ez véd meg mindentől,

mindentől.

Aakriti Digital Flute Painting on Fabric www.pepperfry.com

2016. október 19., szerda

Morzsák az igazságról


Elengedés. Te döntöd el mit engedsz meg magadnak.http://oriah-morzsai.blogspot.ro/2013_11_01_archive.html			(Jéé egyforma a bloghátterünk!)

Érdekes, mert nem lehet konkrétan megmagyarázni az embereket. Persze próbáljuk azonosítani őket bizonyos tulajdonságok alapján. S valóban igazunk is lehet a részletekben, de csakis azokban ugyanis a valóságtól, az igazságtól a részletek nagyon távol állnak. 100 szem sem bírja ezt ésszel felfogni és nem is lehet, mert az igazság összetett, az igazság nem egyértelmű. S ez a pólusaink váltakozásából ered. Bizonyos helyzetekben pozitívan másokban meg negatívan reagálunk, mert valamiért ez van a levegőben. Elmerenghet sokszor az ember, hogy mi miért történik, de a válasz ahogy az egyik versemben is megírtam:" nem egy mű, látható dolog,
mert fékezhetetlen és tehetetlen hurok. Amit tanulok szabályozni,
de ahhoz még sokszor kell bálozni,
ha esetleg mégse tudok változni
el tudjam fogadni."
Sok rétegünk van, mint a hagymának és mikor azt hisszük tudjuk mi az ábra kicsúsznak a dolgok a kezeinkből, mint a szappan.

Ebben én is benne vagyok, mert senki sem kivétel! Nem hiszem azt, hogy van az az ember aki korlátlanul minden és mindenki előtt ugyanaz marad, mert mindenkinek ott egy munkahely, ott egy banánhéj amin akarva akaratlanul elcsúszik. Az ember természete ilyen hibás, de a törekvése és gondolkodása fölülírhatja a hibáit és kiemelheti őt minden hátrányból és balsorsból. A meghunyászkodás egyfajta tehetetlenség is. Nem sunyi attól még valaki, aki lenyel egy békát. A túlélés szempontjából sokak számára ez alapvető. A harsány emberek akik ujjal mutogatnak nem feltétlenül bátrabbak "csendes" társaiknál csak éppen nem függenek másoktól és általában az anyagiak miatt is megengedhetnek maguknak sok mindent. Bármekkora is a szájuk ők sokkal butábbak, mert nem látják át mi történik. Azt hiszik, hogy a ranglétrán állnak, valójában minden csak nézőpont kérdése.
Hogy néha ki van fenn és ki lenn ez változhat, de van ami nem változik és ez az emberség. Csak az számít, hogy ember légy s ne a világnak próbálj megfelelni csak magadnak, ennyi bőven elegendő.
Minden embert fogva tart egy lánc, ami lehet a büszkeség, lehet a félelem, vagy olyan láncok is amit nem lát át, mert mások hazugsággal kötötték össze. Az első lépés a láncok észrevétele, majd a folyamatos elszakítása. S ha eljön az ember életében a lehetőség a felszabadulásra mindent megváltoztathat és úgy élhet ahogy akar.

Részlet a Tudás fája című könyvemből. Ha több gondolatot és verset szeretnél olvasni tőlem írj privátban vagy ide kommentálj meg látjuk mit tehetünk... :) Az első jelentkezők még ajándékban is részesülhetnek!

http://www.irodalmijelen.hu/2016-apr-11-1143/kortars-versdialogusok-az-irodalmi-jelen-kolteszet-napi-versosszeallitasa

2016. szeptember 6., kedd

Különös játék az árnyék

Békés Pál - A LOVAG ÉS AZ ÁRNYÉKA

Hubert Cance Artwork Glyphins Shadows Jade 1, 2010 Acrylic Painting, Ethnic www.absolutearts.com

art girl back hair wood trees leaves road shadow mood cloth silk art wall poster and prints

Tajtékzó játék,

fullasztó árnyék

túlnőtt rajtam rég.

Alóla szemlélem,

hogy mi az értelem

különös játék az árnyék.

Megfogni nem lehet

csak kergeted,

csak kergeted.

Különös játék az árnyék,

nappal melletted van de elszáll.

Éjjel viszont beléd mászik,

mindent amit látsz és érzel

beléd nyomja súlyos kézzel.

Csak jár-kel mindig,

de este aluszik

vagy ébren figyeli,

hogy múlnak percei.

static-ghost.deviantart.com coral reef by static ghost brn

fineartamerica.com Horse Painting - Wave Runner Blue Ghost Equine by Marcia Baldwin

2016. augusztus 3., szerda

A víz szeretete

Olyan szó szerinti felemelő érzés a vízben lenni, hátradőlni benne, elmerülni benne, beleolvadni ebbe az egyneműségbe. Azt érezni, hogy testileg is része vagy valami nagy egésznek fantasztikus dolog! Számomra kicsit nehéz megérteni, hogy nem lehet szeretni ezt az érzést!? Az a sejtésem van, hogy aki nem szereti nem tudja, hogy mit nem szeret, mert igazából nem tapasztalta meg a szabadságát. Még nem tanult vele együttműködni, ezért nem tartotta eddig fenn a víz. Minden fenntartás csak együttműködés kérdése! Ez a fajta szabadság hasonlít az élethez és testileg is érezhető. Ha nem tanulsz meg úszni nem tart fenn magán belefulladsz, hát szeresd meg és tanuld meg!
Most idézek magamtól:

"Eleinte nem voltam csak éltem a világom,

Nem tudtam mi az én hiányom,

Nem tudtam, nem éreztem milyen lenni.

Úgy lenni, hogy szeretni.

Belementem az ismeretlenbe,

Érzés nélkül belementem ebbe,

Nem sejtettem mit tartogathat,

De éreztem, hogy valamit adhat."

(Részlet a "Lélekig taposni" című versemből )

Mi nemcsak a földé vagyunk hanem a habokéi is, s bár nincs uszonyunk mégis képesek vagyunk úszni!

2016. július 25., hétfő

Láthatatlan virágok vázája

Delight Neguerol, Yummy Paintings, Beautiful Things, Elena Neguerol

Én nem akartam és ma sem akarok személyesen lerohanni senkit a világommal. Ezért is döntöttem úgy, hogy kidobom az útra sodródni. De nem azért, hogy valaki elvágódjon benne, hanem hogy szerendipity módra megtalálja és eltegye a láthatatlan virágok ékes vázájába.

2016. július 20., szerda

Ördögi körök, züm-züm

Gondolom észrevettétek, hogy ha nyitva hagyjátok az ajtót akkor a meglévő legyeitek csekély százaléka megy csak ki rajta. S még több légy jön be "mézeskalácsot majszolni". Hát így van ez az ördögi körökkel, bemenni könnyű kimenni meg már kevesen vagyunk képesek. A kíváncsiság, a csábítás néhány légynek a biztos halált hozza. De hát őket nem sajnáljuk és nem is tudom ha van valakiben együttérzés a bosszantó legyek iránt. Habár lehet van aki barátkozik velük .:))
Azok az emberek, akik már kijutottak az ördögi körökből azok sokszor óva intenek másokat mégis nem igaz az, hogy tanulunk más hibájából, mert csak a sajátunkból tudunk igazán tanulni. Szóval ne légy légyeszű!

prizmafolyoirat.com

2016. július 9., szombat

Kicsit magamról...

Arra gondoltam, hogy írok prózában is kisebb szösszeneteket, hogy azok számára is nyújthassak valamit, akik nincsenek oda túlzottan a líráért.

Köreimben túltárgyalt volt egy téma, hogy hova költözzünk a házasság után. Én már ezt azelőtt eldöntöttem, mielőtt még a házasságunk is csak téma volt. Azért akartam ezt a falut, ahol most élünk, mert tudtam, hogy ebben a "remete" életben fogom majd megtalálni magam egészen, ott ahol nem zavar majd senki. Néha így is bezavar mindenféle rutin és tennivaló. De egyre inkább rájövök, hogy a nehézség csak nemesít. Persze fájdalmas, de ezzel együtt nyugodt és letisztult. Nem baj ha lassan érkeznek a dolgok annál értékesebbek lesznek. Mivel kis családommal élek mégsem élek egyedül remeteként, de éppen eleget vagyok egyedül, a kislányommal hogy ezt mégis elmondhassam. Lehet ijesztőnek tűnhet de jó a magány, mert ha figyelsz elárul neked dolgokat, amiket máskülönben sosem vennél észre. Ilyen magányban jobban tudok alkotni is. A sok tennivalóm érdekes módon nem csupán kifáraszt hanem még aktívabbá tesz. Viszont nem tudom ajánlani bárkinek ezt a fajta életet csak annak aki úgy érzi, hogy ez neki való élet lenne.
Nekem is kell szünetet tartanom, nekem is néha elegem van az egészből és max 14 napon belül meg kell futamodjak innen egy napra. De mégis otthonomnak érzem ezt a helyet. Minden kontra ellenére mégis ide akartam jönni, és szerintem sosem fogom úgy látni, hogy rosszul döntöttem. Mindenki tudja, hogy mi jó neki, még ha mások ezt nem is úgy látják.
A régi otthonom is mindig az otthonom marad azoknak az éveknek az otthonáé amiket egy kisebb kéz simított egykor végig.

Az udvarunk egy része

Kérdezetlen válaszok - ELŐSZÓ

Az élet sok helyzetet tár elénk, amelyek megismétlődhetnek és sokszor átélhetjük őket. Ezekre a helyzetekre nem mindig egyformán reagál az ember, sokszor talán nem is akarjuk azt tenni, amit teszünk, mégis valami furcsa okból kifolyólag megtesszük, s még magunknak sem tudjuk megválaszolni, miért. Minduntalan elkövetjük sajátos hibáinkat, de megbocsátható, ha jóvá is próbáljuk tenni. Az előítéletekről és az ebből adódó megtévesztésről szeretnék írni, ami mindig a látszat miatt van. Az emberek csupa semmiségekről beszélnek, csak felszínes dolgokról, amikor a lélek, a gondolat és a cselekedet történései és miértjei a legizgalmasabb téma lehetne. Ezekről mindig nehéz beszélni, mert bizalmatlanok és gyávák vagyunk önmagunkat adni. Mindig kell legyen egy kis védő burkunk, hogy ne tudjanak kikezdeni, de ez egyeseknél túl vastag.

Az ember jelleme nagyon összetett: sokszor nyitott, máskor zárkózott, de lehet félénk vagy közömbös is. Ezen kívül lehet akár dacos, haragos, büszke, gúnyos, sőt még kőkemény is, de alapvetően mindig sebezhetőek vagyunk. Úgy lenne helyénvaló ha egyszerre lennénk okosak, alázatosak, bölcsek, jóindulatúak és tisztességesek, és ezekre a dolgokra már méltón lehetnénk büszkék is.

A nyitott ember meghallgat mindent és mindenkit, képes újat befogadni, kíváncsi a világra, az emberekre. A zárkózott emberben általában lapul egy kis összeférhetetlenség úgy érzi, hogy önmagát nem tudja másokkal elfogadtatni, megértetni. Ezért is próbálja megkímélni magát a társaságtól. A félénk ember fél a bukásától, nem bízik magában, általában utolsónak szólal meg, szégyenlős, nem tud kibékülni magával.

A közömbös ember nem akar sehová se tartozni, nem érdeklik az emberek, nem nyilvánít véleményt, sőt nem is akarja felfedni, azonosítani magát, azt akarja, hogy soha senki ne ismerje meg őt. Ez a négy viselkedési forma szerintem egyszerre benne van mindenkiben valamilyen formában. Nem hiszem, hogy bármelyikünket lehetne kategorizálni, hiszen mind színesek vagyunk sokan sokfélék. Ezek csupán tulajdonságok, jegyek, viselkedési formák és nem ezek, hanem az érzéseink határoznak meg minket.

Napjainkban a négy viselkedés közül a közömbös viszi a pálmát. Mivel világunkban már az emberek többsége internetről, médiából értesülhet, eligazodhat a világban, lusta, esetleg hanyagolhatónak véli az igazi emberi találkozásokat. Az interneten nem kell szembenézzenek senkivel nyugodtan kimondhatják amit gondolnak, nem fognak rosszalló pillantásokat látni. Az ember sok hasznos dolgot megtud az internet segítségével, de ha a rabjává válik, s csak azon keresztül él, teljesen el fog idegenedni a világtól.

Sokszor vagy nem akarjuk, vagy nem merjük vállalni magunkat, vagy a kettő egy kalapban. De nem csak ez áll a háttérben. Az emberek egyre többet csalódnak a mindennapok történéseiben és leginkább a kapcsolatokban. Ezért indulásból nem adják meg egymásnak az esélyt egy normális kapcsolathoz. Régebben is csalódtak, csak akkoriban kevesebb volt a válás. Ennek több oka is volt, például: eléggé kinézték azt az embert, aki válni akart, megbélyegződött mások szemében; vagy nem akarta elveszteni a vagyonát; vagy gyáva volt válni; vagy mert megpróbálta orvosolni a problémákat és képes volt kompromisszumokat kötni. Ma már egyre kevesebben képesek erre. Ez nem folyamatos megalkuvásokat jelent, hanem egymás életének jobbá tételét és elfogadását. Sajnos van mikor nincs más megoldás, mert egyik vagy másik fél nemhogy jobbá tenné a másik életét, hanem inkább bekebelezi és elszívja.

A közömbös, siető embereknek lényegre törő mondataik vannak, nincs türelmük a részletekhez. A csalódásukat felváltja a beletörődés és a mának élés. Lerí róluk a nekem minden mindegy felfogás. „Miért vigyázzak az életemre, úgysincs értelme! Miért ne igyak, miért ne cigizzek, miért ne drogozzak, miért ne bulizzak?” Mondják azok, akik már nem látják semmiben az értéket. Nem becsülik meg a párkapcsolataikat, ha már valami nem zökkenőmentes, akkor menekülnek. Nem tudnak éretten gondolkozni, mert például nincsenek igazi barátaik akikkel megismerhetnék mi fán terem a szeretet.

Létezik olyan ember is, aki hálás, megelégszik azzal amije van, s megpróbálja magába szívni a világ szép oldalát. Viszont sajnos az emberben néha hiába van ennyi pozitívum, mert az emberek igénytelensége, közömbössége, kiszorítja még őt is, azt sugallják: „ha te is nem vagy olyan, mint mi akkor nem tartozol közénk!”. Az ilyen ember tehát sajnos már kezd kihalni, mert néha már rákényszerül, hogy alkalmazkodjon, asszimilálódjon a Mindegy tömeghez. A Mindegy tömeg alatt értem a felelőtlen, hedonista életmódot élő embereket. De hála Istennek még mindig létezik olyan ember aki nyílt, őszinte és nem akarja elveszíteni önmagát azzal, hogy azt játssza ami nem ő. Az ilyen nyílt ember a szó szoros értelmében zárt kell legyen ahhoz, hogy megőrizze önmagát, ne legyen kikezdhető és ne sodródjon az árral.

Felfordult minden hiába próbálod kihozni a maximumot magadból, mert az nincs értékelve, úgy érzed már semmi nem lehet a tiéd, még az sem amit teljesen magadnak hittél. Hiába, ha nem is adod meg az okot a kételkedésre, úgyis mindenki bizalmatlan marad az utolsó percig, mintha mindenki háborúzna minduntalan. Az elkeseredés már nem csoda ha felüti a fejét, de akkor sem szabad feladni az életünket, hiszen mindannyiunknak megvan a maga kellő szerepe a világban. A verseimben is erre szeretnék rámutatni. Biztatni akarom az embereket, hogy érdemes élni. Egy olyan lelki hangulatvilágot akarok teremteni a verseimmel, amivel meg tudom mutatni egyszerűen, nagyobb művészi eszközök híján is, hogy az élet milyen szép.

A barokk, a régi túldíszített elemek ma már a múlt emlékei. Jó ideje már, hogy a lakberendezők az egyszerű, de mégis praktikus módot választják divatosnak. Ritka az, aki ma kastélyban lakik, igaz lehet sokan megtennék, ha megtehetnék, de legtöbben nem születünk üvegpalotában. Akit ez boldoggá tesz az álmodozzon róla, ezzel nincsen semmi baj. Csak azzal ha álmai élérése érdekében képes eldobni moralitását. Aki tisztességesen éri el azt becsülni lehet. Persze olyan is van, aki el akarja hitetni másokkal, hogy ő márpedig üvegpalotában él. Ne csodálkozzon majd, ha az üveg egyszer eltörik.

Sokan rájöttek már arra, hogy az egyszerű néha több! De vigyázzunk a régiek igényességére is, ne egyszerűsítsünk le mindent. Ezért szeretem a vintaget, mert a múlt század kifinomultsága és a mostani egyszerűsége egyensúlyt teremt. Minden téren így lenne jó, ha a régi dolgok és a jelen ötvöznék egymást. A képzőművészetben kialakultak már az egyéni, sajátos életérzések képbeli kimutatása, és az emberek még mindig kíváncsian várják az újakat. Hiszen a szépség látványában és annak formáiban mindenki gyönyörködni akar.

Ősrégi gondolatok és érzések jönnek fel újra meg újra, reinkarnálódnak amíg ki nem beszéljük őket. Csak sajnos a többség hallgat ezzel, de nyitottak kéne legyünk hiszen ha alapból elítélünk valamit, akkor sosem láthatjuk meg annak az igaz voltát.

Én nem mondom azt, hogy a nagy fal és a festői mennyezetek engem nem gyönyörködtetnek, de inkább az nekem a szép: ami egyszerű, meseszerű, néha sivár, de mégis életünk nagy vára. Nekem épp attól szép és egyszerű az életem, mert nem élek nagy falak között.