2016. január 5., kedd

Az én táncom az én zeném


Vági Zsanett Festmény

Mélyen kering egy táncoló fordulat az elmémben.
Talán hideg édes egy széles véget érhető erdőben?...
Mondom, de tudom, hogy nem ér véget,
Mindig velem volt, s kereste a szépet.
Megvilágít, mint sötétben a lámpafény
Csakis így vagyok látható röpke lény.

Egy tánc az életem, egy múló füst mi felszáll kecsesen.
S bár százszor elestem fejemet felemeltem,
S nem hagytam, nem akartam nem táncolni a zenét,
Mintha nem érezném a lelkét,
Mert megleltem két fontos dolgot rég:
A táncot és a zenét.

Ők velem maradnak akkor is ha szeretteim elhagynak.
Ha más nem táncol velem, s ha csak én érzem
Én akkor is hallgatom és akkor is táncolom.
Az én zeném csak én hallom,
Lehet lehetetlen lefordítanom,
Mert minden titok érthetetlen
Addig amíg megfejthetetlen,
Addig amíg elérhetetlen.

Keringünk mindannyian a csillagrendszerekben,
Táncolunk az égi fényben, hosszú fényévek ereiben.
Végtelennek tűnő reményben, szépségben, káoszban és ürességben.
Majd vendégségbe megyünk
És hipster szemüveget teszünk,
Hogy ne lássák jól a szemünk.
Vagy nem is teszünk szemüveget,
Mert valami belül az üvegen át integet.
Hipster Glasses by LMtanner24

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése