2015. augusztus 31., hétfő

Gonoszság





Néha bánom, hogy oly sok mindent megéltem,
Láttam és átéltem.
Mert amiket eddig láttam 
Arcomon néha visszaadtam,
S egyesek ezt megsejtették,
S nem jó dolognak vélték.
A sok rossztól én is kicsit rossz lettem,
Ha úgy volt csak magamat mentettem...

Vajon így volt ez, vagy ezt csak te látod?
A rosszat bennem egyből feltárod?
Mint egy kísértet, ami nem alszik,
Csak akkor nyugszik,
Ha kiborít.

Bármit teszek csak rossz vagyok,
S ti vagytok az angyalok.
Nem az, nem akarok én angyal lenni,
Csak nem akarom érezni, milyen nem szeretni.

Te sem vagy angyal
Elaludt hajjal,
S még annyi baj van veled,
De én nem vetem fel neked.

Rossznak akarsz látni,
S meg akarsz alázni,
Meg akarod látni
Mikor fogok ázni
És fázni a szégyentől.

S mivel ez még nem dőlt el a javadra,
Azt várod mikor csapj le a vadra.
Én ezért kerüllek,
S nem sokra becsüllek,
Hogy az idődet
Te erre fecsérled.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése