2015. augusztus 30., vasárnap

Káros szenvedély





Mi értelme úgy élvezni valamit, ha nem tudunk róla?
Ha reggel felkelünk mi jut eszünkbe róla?
Nem saját magunkat ültetjük a lóra?
Mi a szépség a szerekben,
Ha a velük ért örömöt nem őrzöd az emlékezetedben?

Hiszen az őrült tegnapról csak annyi juthat eszedbe,
Hogy hogyan bódorogtál gondolatokkal a fejedbe.
Zavaros álmaid csak úgy találnak otthonra,
Ha gondjaid, bajaid nem halmozod tornyokra.

I love the red accents in this piece. The sitter's expression; the angle she's facing; the cigarette sitting just on the edge of her lips.   

S mégis mint megannyi más bódítás kézen fog s oda vezet azt láttat meg, amit szárazon nem látsz meg, s talán még a mámorban téged is igazzá tesz vagy legalábbis felismerhetővé. 
Ilyenkor talán ki is faggathatnak. 
Néha egy kis kicsapongás nem is jelentene gondot... 
 Ha már nem látod a holnapodat és annak értelmét csakis a mámor szemüvege mögött, akkor jönnek a csúszások!

Reader. Writer. Zoe. June 2014

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése