A szív nem tud elengedni szülő anya!
Gyermek, férj, testvér, rokon, barát
a bánat arat,
az ásó csattan
arcunk meg csak remeg halkan.
Mindenki összezár téged egy örök emléknek!
Az elméd tudta, hogy menned kell,
Mert fájdalmad kínzó teher.
Menni akartál, elhagyni minket,
mert betegséged már felégetett.
Lassan elmentél, de bennünk élsz tovább!
Most elveszítjük életünk mosolyát!
Szívből jövő könny tör utat,
mint lyukadt vezetékekből az állandó zokogás.
De egyszer majd elfogy a könny ,
lesz, hogy már semmi sem jön,
de az űr megmarad,
s a tátongó mélység elhalad sok-sok évvel majd.
S reméljük, hogy odaát találkozunk majd.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése