Meddő válasz

 

Blue Sky Black Trees

feeling lost  A Word

Church bells, Hymn from a village

Túl szép volt, hogy feledni lehessen

Túl kék volt, hogy besötétedjen.

Mégis dacból hagyom, hogy megtörténjen.

Pedig elmúlik úgyis ha átélem,

Vagy ha végignézem.

Kéne még reméljem,

Hogy kettőnk csillaga még fenn van az égen.

Kár, hogy nem tudom  fáj-e szíved érte.

Emiatt valaha aggódtál,

Vagy azt hitted tőled senki el nem vehet már?

Se az ég,

Se nem én magam?

Azt hitted kongani fog a harang?

Én ezt hittem, de már tudom, hogy nincs ilyen.

Bármi elválaszthat szelíden vagy kegyetlenül.

Nem biztos hogy töretlenül megy majd le a nap,

S ebbe semmi bele nem harap.

És én tudom, hogy kettőnket mi választ most el,

Kétféle szeretettel:

Tüzünk, vizünk volta.

Rég nem váltunk eggyé azóta,

Mióta megtudtuk, hogy kik vagyunk,

S hogy egymásnak mik vagyunk,

Kettőnkről már nem hallunk.

Nem akarunk nem tűz lenni!

Nem akarunk nem víz lenni!

Pedig mindketten lehetnénk homokok.

A szelíd hallgatás,

Az egymásra  várás,

A büszke gyávaság

Nem old fel, felemészt!

Telik az idő és megnő egy kérdés:

Szabad legyek veled vagy nélküled?

De meddő a válasz,

Tétlen találhatsz még évek múlva is.

Cody Hooper Sand, wood, fire and sky

Grapefruit sun and curled waves.

Could it be any harder to say goodbye and without you  Could it be.

Sea and Sand